Festetics sörház

Több középkori forrás is megemlít egy szécsenyi földvárat, ami az egykori malom mellett, feltételezhetően a Festetics sörház helyén volt. 1381-ben I. Lajos király Mihály udvari papjának és testvérének adományozta a Szécsény melletti várföld 2 kerekű malmát és a Szécseny melletti Kápolnásföldet. A szécsenyi malom melletti várföldről később nincs adat, de szinte bizonyosra vehető, hogy az Enyingi Török család idején az udvarházhoz tartozott ez a terület is. 1750-ben az ó-kastélyt a Schilson család Festetics József tábornoknak adta el. Április elején Festetics József tiszttartója, Pettermann Ádám szerződést kötött Saffer János téglásmesterrel egy uradalmi téglaégető beindítására. Augusztustól decemberig Saffer János 92 ezer téglát és 52 ezer tetőcserepet égetett. Pettermann Ádám ősszel vásárolta meg a kőszegi vásáron a további faanyagot. Decemberben Erb János uradalmi ácsmesternek, Uhlmann Krisztián kőszegi pintérmesternek és Dapler János szombathelyi üveges mesternek fizettek az elvégzett munkáért. 1751 márciusától 5 segéddel dolgozott Szécsenyben Plurch Jakab és Mayerhoffer Mihály kőművesek. Áprilisban Jager János Mihály asztalos és Schister János szombathelyi gelencsér dolgozott Szécsenyben. (Koppány Tibor ezeket a munkálatokat az ó-kastély átalakításának véli, de inkább valószínű, hogy a sörházzal kapcsolatosak.) Pettermann Ádám megbízásából Hunter János Ádám uradalmi kertész Vépről virágokat és dísznövényeket szállíttatott, vélhetően a sörház mellett kialakított kertészetbe. Ekkortájt újították meg a szécsenyi malmot és a sörház mellé svájci tehenészethez istállót építettek, valamint halastavat alakítottak ki, ami egyben malomárokként is funkcionált. (1751-től egy vármegyei rendelet tette kötelezővé a Gyöngyös menti vízimalmok ipari, vagy másként malomárokkal való kiegészítését.)

A ma magtárként ismert épület tehát sörháznak épült, Festetics József testvérének, Festetics Kristóf keszthelyi uradalmi építésze, Hofstadter Kristóf tervezhette. (A falu történetével is foglalkozó Kis József plébános szerint nem lehetett a Templáriusoké (templomosoké), inkább a Pálosoké. Áristom is volt egy időben. A II. világháború előtt még helyi lakosok jártak a magtárt az ó-kastéllyal összekötő alagútban.) Az épület a Batthyány, majd az Ebergényi család birtokába került, a 19. század végén a szécsenyi templomhoz tartozott. Feltehetően innen ered kolostor funkció emléke, habár 1945 előtt még gyóntatószék volt benne, a szécsenyi templom mellett pedig apácasírok vannak.) 1945 után valóban magtárként funkcionált, majd a szécsenyi malom leégése után villanydarálót is üzemeltetett benne a helyi termelőszövetkezet. Ma magántulajdonban van.