Keresztelő Szent János templom

Templomtörténet

A lipárti Keresztelő Szent János templom a település legrégebbi műemlék-épülete. Plébánosát 1329-ben említik meg először, magát a templomot pedig 1333-ban.

Fennmaradt egy legenda a templom építéséről, miszerint Lipárt, Szécsény és Bárdos falvak közösen szerettek volna templomot építeni a Gyöngyös bal partjára, ahonnan az építési anyagokat az angyalok egymás után három éjjel a templom mai helyére vitték. A templomépítők két nap visszahordták ezeket, de a harmadik éjjel után Isten akarataként a mai helyén építették fel a templomot. A legenda igazság-tartalmára 1913-ban derült fény, amikor Ambrózy-Migazzi István tanai földbirtokos ásatásokat végzett az említett Gyöngyös bal parti helyszínen, és egy római kori, III-IV. században virágzó villagazdaság nyomaira bukkant. Vélhetően ezt a területet használták „kőbányának” a templomépítők.

1383-ban a Ják nemzetségből származó Nitzky Ferenc alapítványi adományként „örök időkre” a vasvári káptalannak adományozta a lipárti birtokrészével együtt a Keresztelő Szent János kőtemplomot. Később ezt Niczky János is megtette, így ettől az időtől kezdve a templom ténylegesen a vasvári káptalan tulajdonává vált. 1587-ben a templomnak még volt oltárigazgatója, aki a templom szárnyasoltárát gondozta. Lipárt falu a káptalan birtokaként egy kis szigetként maradt meg katolikusként a reformáció térhódítása idején. 1674-ben Tormásy Péter vizitációjakor a templomhoz plébánia is tartozott, a lipárti plébános öt templomot látott el a környező falvakban. 1698-ban Kazó István vizitációja említi meg először a templom Szűz Mária szárnyasoltárát, aminek Mária szobra még ma is megvan a templomban. 1753-54 között Jákfai Horváth István, a Szombathelyi Székeskáptalan apátkanonokja Fülöp Kőműves János szombathelyi kőművessel barokk stílusban átépítette a templomot „részint maga bőkezűségéből, részint a templom pénzéből”. Az építkezés után báró Pfütschner Friedrich József, győri segédpüspök szentelte fel újra. Ekkor került a templom birtokába egy 1755-ös bécsi ezüstkehely, egy aranyozott Monstancia és egy 1732-ben nyomtatott Káldi György által fordított Szent Biblia.

1835-ben Beczely Ignác, a Szombathelyi Székeskáptalan urasági tisztje renováltatta a templom körül a cintermet, két évvel azután pedig Horváth József szécsenyi plébános megerősítette a templom boltozatát. 1842-ben Köves Antal plébános a bécsi Ignaz Fischerrel oltárképet készíttetett a lipárti templom számára. 1860-ban Brenner János felújította a templomtornyot. 1879-ben a szombathelyi Kefl Károly készített padokat a templomba, Sukker János pedig új, 304 kg-os harangot öntött. A korra jellemző barokk oltárt és szószéket a szombathelyi Heckenast János alakította át neoreneszánsz stílusban 1889-ben. Pár évvel később a Szombathelyi Székeskáptalan kölcsönt vett fel a templom felújítására, mely közel négy évig tartott. A munkálatok során többek közt megjavították a tetőszerkezetet, fazsindellyel újrazsindelyezték a templomot, bádoggal fedték be a toronykúpot, kőművesek kívül-belül kijavították a templomot, elkészült két új ajtó és a belső újrafestés, valamint felújították és megnagyobbították az orgonát is. Heckenast János még 6 új gyertyatartót is készített az oltárra.

Az örökmécses 1898-ban került a szentélybe, cementlapokkal burkolták be a padozatot és két új harangot is vettek a toronyba, egy 352 kg-osat és egy kisebb 84 kg-osat. Ezeket az I. világháború alatt hadi célokra való felhasználás céljából elvitték. 1904-ben a templom részére Varga Géza szécsenyi asztalos gyóntatószéket és missziós keresztet készített. 1920-ban Törnár Ede szalézi szerzetes lelkigyakorlatot tartott a templomban, melyen a szomszéd faluból Ambrózy Teréz is részt vett, aki ennek hatására határozta el, hogy letelepíti a szalézi rendet Szombathelyen. 1922-ben új nagyharangot kapott a Keresztelő Szent János templom a soproni Seltenhofer Frigyes fiai által működtetett harangöntő céggel.

1935-ben Kis József szécsenyi plébános a szombathelyi Steffek Albinnal neobarokk stílusban kifestette a templomot. Az ötszögletű szentély mennyezetére, a barokk ovális ablak fölé az Atyaisten került, tőle kétoldalt Szent István és Szent László, köztük Szűz Mária Patrona Hungariae-ként, a szentély oldalfalaira Szent Erzsébet Rózsacsoda legendája és Szent Imre Szűzanya-látomása került falfreskó formájában. A templomhajó boltozatára a Szent családot, a Krisztus az Olajfák hegyén és Nagy Konstantin látomása jeleneteit, a Hit, Remény és Szeretet allegorikus női figuráit, valamint a kórus fölé Szent Cecíliát festette a művész. A hajó két oldalára Szent Paszkál és Avilai Szent Teréz oltáriszentség-látomása került a már említett Ambrózy Teréz megbízásából. A munkálatok után gróf Mikes János szombathelyi püspök szentelte fel a templomot.

1963-ban elbontották a templomot körülvevő középkori cinteremfalat. Két évvel ezután Nagy János egyházközségi elnök és felesége, Fekete Mária 14 stációképet ajándékozott a templomnak. Az 1970-es évek végén dr. Tóth Jenő szécsenyi plébános Gombos Lajossal egy új 120 kg-os lélekharangot öntetett a templom számára. 1997 és 2000 között dr. Tóth Jenő plébános és Varga Dezső polgármester a szombathelyi Pusker Ferenccel teljes körű felújítást végeztetett, így új tetőszerkezetet és betonkoszorút kapott a templom. Ekkor került elő a déli oldalon egy gótikus ablaktöredék, valamint a gótikus szárnyasoltár egyik alakjának töredéke. 2002-ben történt a legnagyobb veszteségű betörés a templomban, ellopták a barokk oltár 4 szobrát, Gábriel és Mihály arkangyalokat, valamint Veronai Szent Péter vértanú és Szent Borbála szobrait, a szentlélek-glória puttófejeit és két 19. századi angyalt az oltárról. A betörők később, mint bűnjelet, elégették az összes ellopott szobrot. 2009-ben a budapesti Rády Ferenc restaurálta a templombelsőt, 2012-ben pedig Tóth Csaba festőművész új, közel életnagyságú Betlehemet készített a templom számára.

Miserend (martinus.hu):