PUNGOR ERNŐ

kémikus

 

1923. október 30-án született Vasszécsenyben. A szombathelyi Faludi Ferenc gimnázium elvégzése után beiratkozott a budapesti tudományegyetem vegyészeti szakára. Az egyetem elvégzése után kiváló képessége és jó tanulmányi eredményei miatt, 1948-ban az ELTE-re nevezték ki tanársegédnek. Innen indult el kiváló nevelő és kutató pályafutása. 1951-től adjunktus, majd 1953-tól docens volt. 1962-ben lett a Veszprémi Egyetem tanszékvezető professzora, majd 1968 és 1970 között rektor- helyettese. 1970-ben újabb felelős munkakört vállalt a Budapesti Műszaki Egyetemen, az Általános és Analitikai Kémia tanszék tanszékvezetőjeként és az MTA Műszaki Analitikai Kémia Tanszéki Kutatócsoportjának vezetőjeként.

Kutatási területe az analitikai kémia, ezen belül elsősorban az ionszelektív elektródok és az áramló oldatos elemzés voltak. Jelentős szerepe volt a magyar kémiai műszergyártás megteremtésében. A tanszéki munka mellett több más felelősségteljes munkakört is elvállalt. 1972-1981 között volt a Vegyészmérnöki Kar dékánja. 1990-1994 között a kutatásért és fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB), és az Országos Atomenergia Bizottság, valamint 1992-1994 között a Magyar Űrkutatási Tanács elnöke volt. 1999-ben a kormány Tudományos Tanácsadó Testületének a tagja. Több neves hazai és külföldi folyóiratnál időközönként főszerkesztői vagy szerkesztői munkát vállalt. Számos hazai és külföldi szakmai egyesületnél vállalt tisztséget. A Magyar Tudományos Akadámia 1967-ben levelező, majd 1976-ban rendes tagjává választotta. Nyugdíjba vonulása után az egyik fő munkaterülete az általa 1994-ben létrehozott Bay Zoltán Kutatási Alapítvány vezetése volt.

Pungor Ernő sikerekben gazdag életútjának társadalmi elismerése már életében megtörtént. Ezt bizonyítják a különböző kitüntetések: Than Károly emlékérem (1964,1984), Hanus Érem (1966), MTESZ-nagydíj (1969), Állami Díj (1973), Kiváló Feltaláló (1976, 1979), Schulek Emlékérem (1976), Robert Boyle Aranyérem (1986, 1996), Pro natura (1986), Talanta Aranyérem (1986), Jendrassik Loránd Emlékérem (1988), Akadémiai Aranyérem (1988), MTESZ-díj (1989), Fraunhofer Érem (1993), Gábor Dénes-díj (1995), Magyar Örökség Díj (1999).

Életének 84. évében 2007. június 13-án hunyt el Budapesten. Szülőfalujában 1993 novemberében a település első díszpolgárának választották, 2007. november 17-én róla nevezték el a község teljesen felújított és kibővített művelődési házát.

 

Dr. TÓTH JENŐ

(szalézi szerzetes tanár)

 

1917. november 17-én született Nagyasszonyfalván (ma Vasasszonyfa), tíz gyermekes család hatodik gyermekeként. Esztergomban érettségizett a bencéseknél, 1938-ban, majd a szaléziakhoz került tanárjelöltnek Nyergesújfaluba. 1941-ben Torinóba küldik szentírás tanári szakra. Itt érte meg a II. világháború bombázásait. 1943-ban az amerikaiak szicíliai partraszállása idején haza kellett jönnie, tanulmányait itthon fejezte be. 1945-ben szentelték pappá. Két évig tanított a szaléziak főiskoláján, de 1950-ben a szalézi rend működését betiltották, az ÁVO-sok teljesen kiürítették a rendházat, földönfutóvá vált. Bajóton kapott kántori állást, majd Nyergesújfalun, Pázmándon, 1956-os tevékenysége miatt egy évig volt börtönben, Székesfehérváron, Kistarcsán majd Tökölön, ezután Vasszécsenybe került nagynénjéhez. Falunkban kapott kántori állást, de több éven keresztül rendőri felügyelet alatt tartották. Zenét és nyelveket tanított vasszécsenyi gyerekeknek, egy feljelentés kapcsán ezen tevékenysége miatt eltiltották a nyilvános misézés jogától 1968-ban. 1973-tól káplán, majd Kis József kanonok 1977-ben bekövetkezett halála után a falu plébánosa. 1989-ben kántortanfolyamot indít az egyházmegye megbízásából, ugyanebben az évben a szombathelyi szalézi intézet igazgatójává választják. Megbetegedett, és 1990-ben visszakerül Vasszécsenybe. Egyházközségi újságot alapított Üzenet néven, megszervezte a Liszt Ferenc cserkészcsapatot, a Kinga Énekkart. 1993-ban elindította a plébánia építését, a tervezéssel Makovecz Imre egyik irodáját bízta meg. 1995-ben mondta aranymiséjét az elkészült közösségi ház udvarán. 2000. augusztus 1-től a szombathelyi Szalézi Intézet vicariusa.

KRENNER-TÓTH KATALIN

 

1988-ban született Keszthelyen. 2007-ben érettségizett a szombathelyi Premontrei Rendi Gimnáziumban. 2009-ben részt vett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen megrendezett IV. OMDK-án.2010-ben diplomázott a Nyugat-magyarországi Egyetem Kézműves szakán. 2013-ban részt vett az Egri Eszterházy Károly Főiskolán megrendezett VI. OMDK-án. 2014-ben diplomázott a Nyugat-magyarországi Egyetem Vizuális és környezetkultúra – Biológia tanárszakán. 2015-17 között a Szombathelyi Premontrei Rendi Gimnázium tanára. 2017-ben Kiss Sándor-díjban részesült.

Művei egy új alakuló dekoratív festészet irányvonalához kapcsolhatók. Egyéni jelei, jelentés és formaalkotó erővé alakulnak át, életre kelnek, mozgásba lendülnek, korunk életérzésére reflektálnak. Szándékozik belépni a történeti ornamentikák sorába, és a végtelenségbe tart. Létrejön, jelen van, nyomot hagy. Színhasználatában igazi kolorista, vérbeli festő. A monokrómhoz közelítő, sötét-világos, fényárnyék kontrasztra épített képei mellett találhatunk nála színpompás, magában való szintkontrasztra, hideg-meleg színkontrasztra hangolt képeket. A festői könnyedsége mögött átsejlik a következetes, kitartó munka. Képein finoman bánik a tiszta és tört színek arányával, és alkot egyensúlyt a kép egészén. Élményeit személyiségén átszűrve formálja képpé. Alkotásai nem pusztán szépítő szándékúak, a kontúrok között feszülő tüzes színekkel megfestett életérzéseit, az életről alkotott elveit, meggyőződését, megformált lelki gesztusait közvetíti a nézők felé. Művei belső világának expresszív képi kifejezései.

MÓDY PÉTER

szobrász-restaurátor művész

 

1965-ben született Debrecenben. 1983-ban Szegeden érettségizett a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában díszítőszobrászként. 1991-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola kőszobrász-restaurátor és tanár szakán. Restaurátorként dolgozott többek között a Parlamenten, a Gresham-palotán, a New York-palotán, a Pannonhalmi Bencés Főapátságon. Az ő irányítása mellett restaurálták többek között a szombathelyi, gencsapáti, a zalaszentgróti, biatorbágyi és a kőszegi Szentháromság-szobrokat, a szombathelyi székesegyház főhomlokzatát, a kőszegi és gencsapáti Szent Flóriánszobrot, a gencsapáti Szent Kút stációszobrait, a sorkifalud-taródházi Mária-oszlopot, a sárvári Mária-szobrot, a csempeszkopácsi Árpádkori templomot, a vajai várat, a szombathelyi és keszthelyi temető műemlék sírköveit, a szombathelyi hősi temető sírköveit, legutóbb a vépi Mária szobrot és sok falusi keresztet Vas megyében és az országban.

Múzeumi régészeti kiállítások restaurátora volt a Budapesti Történeti Múzeumban, az óbudai Aquincumi Múzeumban és a debreceni Medgyessy Ferenc Múzeumban. 2000-ben elkészítette a csempeszkopácsi millenniumi emlékmű Eleink szoborkompozícióját, később a falu múzeumának falára Csempeszkopács nagy szülöttjének, Pungor Zoltánnak emléktábláját faragta. 2006-ban három köztéri alkotását is átadták Veresegyházon. 2017-ben, a szombathelyi evangélikus templom előtti ivókutat készítette. A Rumi Rajki István Műpártoló kör tagjaként az alkotó több vas megyei munkájának restaurátora és Rum községben az „Ősi szántás” című kompozíciójának nagyméretű, kőbe faragását végezte. A szombathelyi Rendőr kapitányság főépületének homlokzatára visszaállította a sokáig a csónakázó tónál elhelyezett „Daliák” szobrait. Tagja és szakértője a Magyar Restaurátor Kamarának. A legtöbb vas megyei vonatkozású restaurálási munkáját Vasszécsenyben készítette el.

NAGY EMÍLIA

költő

 

1936-ban Szécsenyben született. Az érettségi után elvégezte az ápolónőképző szakiskolát, és egész életét e munkának szentelte. Versírással már 13 éves korában foglalkozott, de rendszeresen csak 1978-tól találkozhatunk költeményeivel. Az 1980-as évektől a Nyugat-Dunántúli Író-csoport tagja. Az Életünk című folyóiratban, mint külső munkatárs dolgozott, ahol rendszeresen közölték verseit. Napjainkban a Nemzeti Újság című lapban (keresztény magyar lap) közli állandó jelleggel műveit. A rím, a ritmus és a tartalom összhangja jellemzi költeményeit. Káldi János író 1981 novemberében az alábbi módon summázta a költőnő munkáját: „Úgy vélem, Nagy Emília ígéretes poéta. Tematikája eléggé széles körű. Messzemenően nyitott ember. Számos közéletinek nevezhető poémát olvashattam tőle, de gyakran jutott el hozzám meghitt, családi tárgykörű és a természet világát, annak bűvös szépségét megéneklő verse is.” 2004-ben CD-t jelentetett meg, amely 61 verset tartalmaz. Könyvének ajánlását Pungor Ernő professzor akadémikus írta. 2006-ban Válogatott életmű címmel, 2011-ben Hulló levéllel címmel jelent meg verseskötete.

NAGY JÁNOS

költő

 

Nagy János 1934-ben Lipárton született. 1954-ben Szombathelyen a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd a Szombathelyi Tanítóképző Főiskolán szerzett diplomát. Költői szárnypróbálgatása már gimnazista korában megmutatkozott. Első versei 1954-ben az Őrség című antológiában jelentek meg. Azóta is több megyei, országos lap és különböző antológiák közölték alkotásait.

Önálló kötetei:

• Egymás melegében – versek (1994)
• Könnyek a lant húrjain (1999)
• Csigalagzi – verses mese (2000) – kifestő
• Emberül élni – versek (2004)
• Csigalagzi – verses meseregény (2007)
• Számvezetés – versek (2010)
• Korona és fátyol – 4 felvonásos színmű (2011)
• A meseboltos – versek Gazdag E. 100. születésnapjára (2012)
• Égig érő zenebona – versek (2014)

Befejezés előtt áll Kinga a királylány c. 3 felvonásos színdarabja.

Díjazott versei:

• Zúgjatok harangok (Torino, 1991)
• Örök nyugodalmat (Torino, 1996)
• Márton kereszttel (Szombathely, 2002)
• Játszik a fi am (Tatabánya, 2003)
• Altatódal három tételben (Tatabánya, 2004)
• Örök nyugodalmat! (Tatabánya, 2005)
• Süket sínekre (Szentgotthárd, 2005)
• Valami mindig... (Tatabánya, 2007)
• Mióta megvagy I. II. (Tatabánya, 2013)

 

A költő verseit értékelő írás a Művészet és Barátai című újságban jelent meg Pósfai János újságíró tollából, a költő 70. születésnapja alkalmából: „Versei önmagukért beszélnek: egy tiszta élet lírai megnyilvánulásai, a megélt valóság tükörképei. Egy életről vallanak, szívhez szóló melegséggel. Prózai vallomásából kitűnik emberi, pedagógiai és költői magatartása, amely harmóniában, egyensúlyban van a lelkében, mert mindhárom örök, tanító, aki magyaráz, aki csöndben meditál magában, s közben gazdagodik befelé, és gazdagít másokat is.”

POZSONYI JÁNOS

festőművész

 

1933-ban született Szombathelyen. Itt is érettségizett a Nagy Lajos Gimnáziumban. Tanulmányait a pécsi főiskolán folytatta, ahol földrajzrajz szakos tanári diplomát szerzett. 1954-ben került ki a vasszécsenyi általános iskolába tanítani, majd a szombathelyi Zrínyi Ilona Utcai Általános Iskolában és a Bolyai János Gyakorló Iskolában is tanított, ahol rajzszakvezető volt. Munkáját nemcsak mint kitűnő szakember, hanem igazi pedagóguslélekkel, igazi emberként végezte – haláláig.

Az utókor nem felejtette a tanár urat, 2012-ben Vasszécsenyben grafikai kiállítást, majd 2014 elején a vasvári Castrum Galériában életműkiállítást rendeztek alkotásaiból. Művészetét abba a képzeletbeli vasi pantheonba sorolták, ahol a Bartha László, Dóczi László és Vértesi Péter nevével fémjelzett életművek szerepelnek.

PŐDÖR GYÖRGY

költő, mérnök tanár

 

A költő és ismert ásványgyűjtő 1948-ban született Vasszilvágyon. A középiskolát a szombathelyi Gépipari Technikumban végezte. Egyetemi végzettségeit a budapesti Műszaki Egyetemen szerezte. Minőségügyi szakmérnökként a Veszprémi Egyetemen diplomázott. 1975-től a szombathelyi Savaria Szakközépiskolában tanított, ebből tíz évet mint igazgató dolgozott. Irodalmi tevékenysége a hetvenes évek elején bontakozott ki Sor című vasi antológiával.

Eddig nyolc önálló kötete jelent meg:

• Szélmalomverő (1985)
• Pecsétek feltörése (1991)
• Zodiákus (2008)
• Ítéletidő (2013)
• Játékos világ (2014)
• Játékosan a világ (2018)
• A tizenkét drágakő legendája (2018)
• Szétmosott írásjelek (2018)

 

Több mint félszáz irodalmi antológia társszerzője, a Hetedik című irodalmi periodika szerkesztője. Versei folyamatosan jelennek meg. A Vasvirág Irodalmi Egyesület alapító tagja. Műszaki-pedagógiai publikációi, cikkei mellett szakmai és oktatási segédanyagai is jelentek meg. Számos országos és megyei elismerés mellett megkapta a Pro Ferovia kitüntetést is. A Magyar Kultúra Lovagja, Vasszilvágy díszpolgára. Alapító tagja a Magyar Minerofil Társaságnak és a szombathelyi Koch Sándor Ásványbarát Körnek. Ásvány-, kőzet- és fosszíliagyűjteményének válogatott darabjai az általa létrehozott vasszécsenyi Ásványmúzeumban láthatók.

RÁTZ GYÖRGYNÉ STENCZINGER KATALIN

kézműves, bábkészítő, amatőr festő

 

1945-ben Beregszászon született. A babák és a bábok mestere, de a festészet sem áll távol tőle. Középiskolai tanulmányait a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban végezte. Diákévei alatt járt kerámiaszakkörre, és rajzolni is tanult Lődör Jenő és Csonka Ernő festőművészektől. A festészethez való vonzódása diákkorára nyúlik vissza, mert amikor a faluban színdarabokat játszottak, ő készítette az Aranyember és a Sári bíró díszleteit is. 1969-ben kirakatrendező és dekoratőr képesítést szerzett Budapesten. Szakmájában nyugdíjazásig dolgozott.

Ma nyugdíjasként is aktív, részt vesz a falu művelődési életében, a művelődési házban gyerekeknek kézműves foglalkozásokat tartott. Munkája mellett 1995-től kékfestő anyagból készít ajándéktárgyakat. 1999 óta résztvevője az Országos Kékfestő Fesztiválnak Nagynyárádon. Munkáit több alkalommal díjazták. Néha az ecsetet is a kezébe veszi, és festeget. Kiváló festői munkásságát igazolja a Szkok-ház és a Lipárti turbinaház képe is.

SZKOK IVÁN

festőművész

 

Szombathelyen született 1944-ben. Országos hírű művész, a Képző művészeti Főiskola tanára. Édesapja Szkok Andor, aki a lipárti malom tulajdonosa volt. 1962-ben végezte a Művészeti Gimnáziumot, mestere Sebestény Ferenc volt. A mintázást Somogyi Józseftől tanulta. 1971-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott. Pályája kezdetén a fotonaturalizmus és az expresszív kifejezés szintézisét megteremtő olajképeket festett, de már ekkor is több művészeti ágban, különböző technikákat alkalmazva dolgozott (gobelin, falfestészet, plasztika).

Művészetének legfontosabb alkotásegyüttese a szobrászat és a festészet eszközrendszerét és hatásmechanizmusait ötvöző domborművek sorozata, amely kompozíciókon általában olyan negatív testlenyomatok jelennek meg, amelyeknek festésmódja a domborműszerű illuzionisztikus hatást hangsúlyozza. Festménydomborműveihez agyagot, gipszet vagy poliésztert használ, illetve temperát vagy olajfestéket. A sok sikeres munka között találjuk a Vendéglátás című plasztikus faliképet, amely a szombathelyi Kereskedelmi Szak középiskola aulájában látható (1988). 2009. június 19-én díszpolgári címet kapott.

TÓTH CSABA

festőművész

 

1959-ben született Szombathelyen. 1977-ben érettségizett a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában Budapesten. 1978–80 között a Szépművészeti Múzeumban dolgozott Budapesten. 1985-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán. 1985–90 között művészeti tanácsadó volt Vas megyében. 1990-től tanít a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán, 2000–2002 között vezette a Rajz Tanszéket. Tanított a Nyugat-magyarországi Egyetemen, jelenleg pedig az ELTE Savaria Egyetemi Központjában. Több mint ötven egyéni kiállítása volt, és legalább ugyanennyi csoportos kiállításon szerepelt. Nyolc európai országba jutottak el munkái (Ausztria, Csehország, Dánia, Franciaország, Németország, Olaszország, Szlovákia, Szlovénia). Tagja több országos szakmai egyesületnek (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete).

Több mint 3 évtizedes alkotó tevékenység áll mögötte. Kezdetben természetelvű tájképeket, portrékat készített, majd fokozatosan elvonatkoztatta tájképeit, és pár évig absztrakt expresszionista képeket készített. 1991-től a konceptualista figurális festészetet műveli, melyet interpretációknak nevezett el. 2006-ban nyílt meg eddigi legnagyobb kiállítása a Szombathelyi Képtárban, közel 100 képe volt itt látható. Művészetszervező tevékenysége is jelentős, több száz kiállítást rendezett, illetve nyitott meg a régióban. Jelentős a publikációs tevékenysége is. Vasszécsenyi művészekként 2002-ben Vasváron, 2005-ben pedig Vasszécsenyben együtt mutatkoztak be Módy Péterrel, Tóth Líviával és Varga Bernadettel. 2006-ban állandó kiállítása nyílt Szombathelyen, a Premontrei Gimnáziumban. Több évtizedes művészi munkásságáért és oktató-nevelő tevékenységéért 2016 márciusában Munkácsy-díjjal tüntették ki.

Az ezredfordulón a Vasszécsenyi Üzenet önkormányzati lap szerkesztője. 10 éve szerkeszti és írja a Vasszécsenyi Múltidéző helytörténeti kiadványt, 8 éve vezeti a Vasszécsenyi Plein air Művésztelepet. Írásai jelentek meg a Hitel, a Kortárs, az Árgus, a Pannon Tükör, az Életünk, a Vasi Szemle, a Műértő, a Kortárs, a Magyar Múzeumok és Magyar Művészet folyóiratokban. 2020-ban jelent meg az Isten és világ című könyv szakrális műveiről. Külföldi és hazai köz- és magángyűjtemények őrzik munkáit. 10 éve egyik létrehozója és alapítója volt a Vasvári Békeház Képzőművészeti Gyűjteménynek, aminek kurátora. Köztéri alkotása valósult meg Kőszegen és Hévízen.

TÓTH LÍVIA DLA.

iparművész

 

1964-ben született Szombathelyen. A Kanizsai Dorottya Gimnáziumban érettségizett Szombathelyen. 1990-ben diplomázott textil szakon a MOME mesterképző intézetében.

Több tucat egyéni kiállítása volt, és ennél jóval több csoportos kiállításon is szerepelt itthon és külföldön (Ausztria, Németország, Olaszország). Tagja a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének. Kiemelkedő alkotói tevékenysége mellett kiváló pedagógiai munkát is végez. Ehhez elvégezte az MKE Tanárképző szakát, s megszerezte a DLA-fokozatot. A gyermek- és ifjú korosztályok művészeti nevelésén kívül a Szombathelyi NYME Rajz Tanszékén leendő és gyakorló vizuális kultúra szakos tanárokat is képzett, jelenleg a Nyíregyházi Egyetem Vizuális Kultúra Intézetében tanít.

Három gyermek édesanyja, férje Módy Péter szobrász és restaurátor művész.

Tóth Lívia legtöbbször nemezzel dolgozik. Talán azért is vonzódik annyira ehhez a különleges természetes anyaghoz és ősi technológiához, mert az önmagában, szimbolikus formák és színek nélkül, a maga legegyszerűbb megjelenésében is rendkívül jelentés gazdag. Az előállítása - az anyag szálakra bontása, gőzölése, fizikai tortúrával való tömörítése, totális átalakítása – nem múlik el rajta és benne nyomtalanul, akkor is magában hordozza a beavatkozások nyomait, amikor a művészi mondanivalónak megfelelően átlényegül azzá, ami a legjobban kifejezi az alkotó gondolatait.

A 90-es évek második felétől induló alkotó korszakaiban a művész összefüggő képi világot teremt múltunk, világra ébredésünk és közösséggé kovácsolódásunk legszentebb jeleiből (Táltospalást, 1997, Lóáldozó palást, 1997; Palmettás ágyterítő. 1997; Emese álma; Hunnia allegória, 1999) s hagyományos szakrális témákkal foglalkozik (Mária oltalma), majd összeköti a jelennel, amit egyre plasztikusabban, a maga tárgyiasságában és puszta valóságában láttat (Táj madár nélkül, 2008; Kirepültek, 2012; Kőfal paradoxon, Északi tenger, 1012; Dervistánc 2012; Fényvárás, 2012; Fűszőnyeg, 2014). Közben az elfeledett vágyképeinkkel és céljainkkal szembesít bennünket, hogy észrevegyük azok hiányát (Kastélykert, 2008). Világkereső képei ismét tartalmaznak ornamentális részleteket (Labirintusaink, 2006; Főnix, 2008; Pompej, 2011), vagy erősebb plasztikai értéket hordoznak, ezeket szerves egésszé fűzi. Újabban a háromdimenziós valóság képére egy új valóságréteget helyez (Kőfolyam, Generációk) és az eddigiektől eltérő világképet teremt, mely egyszerre látomásos és tényszerű. Legutóbbi műveiben – melyeken a nemezelést szövéssel, a szövést tárgyapplikálással párosítja, vagy foszló nemezrétegeket helyez egymásra, avagy megrepeszti a nemezt – a pusztuló természet képe és a jövő víziói tárulnak fel (Isten ostora, Nagyvárosi sivatag). A nézőpont megváltozik, felülről és kívülről láttatja a világot, amelyben nem oldja fel a feszültségeket.

Vasszécsenyben két munkája látható: az önkormányzat épületében levő Mária oltalma alatt, és a Művelődési házban levő Kastélykert című nagy-méretű nemezkép.

TÓTH MAGDOLNA

 

1997-ben született Szombathelyen. Tanulmányok: 2012–2016 Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola - bútorműves, később kézműves szak. 2016 - PTE MK osztatlan szobrászművész szak, diplomaszerzés várható ideje 2021. Mestere: Lengyel Péter, majd Rezsonya Katalin.

Első önálló kiállítása az Ambrózy-Migazzi István Általános Iskolában nyílt Vasszécsenyben 2013-ban. 2018. március 15-én a Nyitott Tér Közhasznú Kulturális Egyesület és a Répcelaki Művelődési Otthon és Könyvtár Répce Galériában nyílt önálló kiállítása, 2021-ben pedig a Tanakajdi Önkormányzat Ambrózy termében. Számos csoportos kiállításon vett részt: a Budapesti Art Marketen, és egyetemi szervezésű kiállításokon a Nádor Galéria Art & Med Kulturális Központban Pécsett. A PTE MK L!ft szakkollégiumának tagja. Ösztöndíjak: Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíj és Kriszbacher Ildikó Ösztöndíj. Első köztéri munkája Dr. Tóth Jenő emléktáblája a Vasszécsenyi Nagyboldogasszony Plébánia épületén.

VARGA BERNADETT

iparművész

 

1963. november 9-én született Keszthelyen. 1982-ben érettségizett a pécsi Művészeti Szakközépiskola textil szakán, tanárai R. Fürtös Ilona és Valkó László voltak. 1982-84 között Oláh Tamás és Nyerges Éva textilművészeknél gobelint szőtt Budapesten. 1988-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola textilfalikép-szőnyegszövő szakán, mesterei Fóth Ernő, Pauli Anna, Széchenyi Lenke és Szilasi Anna voltak.

1991-től tanít a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola textil szakán. 1995-től tagja a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, 1996-tól a Magyar Kárpitszövők Egyesületének. 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművész-tanár szakán. Önálló kiállításai voltak többek közt Lentiben, Keszthelyen, Hévízen, Vasváron, Sárváron, Szombathelyen, Kőszegen, Sopronban és Szegeden. Alkotásai eljutottak Ausztriába, Olaszországba, Horvátországba és Németországba. Művei több hazai köz- és magánygyűjteményben is megtalálhatók. 2020-ban az NKA támogatásával egy 46 oldalas katalógus jelent meg szakrális munkáiról. Tagja több országos szakmai egyesületnek (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Magyar Kárpitszövők Egyesülete). Négy gyermek édesanyja, férje Tóth Csaba festőművész. Diplomamunkája egy Apokalipszis gobelin volt, melyet az egregyi Árpád-kori templomba készített. Már ekkor kialakult elkötelezettsége az egyházművészet iránt. Készített oltárképet a hévízi templomba, ugyanide templomi zászlókat is szőtt. Tervezett és kivitelezett püspöki infulát, miseruhát, több évszázados miseruhát restaurált a jáki apátházba. 2006-ban szentelték fel a szombathelyi Szent Márton plébániatemplomban Szent Márton születését ábrázoló oltárterítőjét. A gobelinszövés mellett újabban olajfestményeket is készít, amelyeken részben szakrális témákat (Napba öltözött asszony), részben a magyarság kereszténység előtti hitvilágát (turul-sólyom, életfa) jeleníti meg.

Köztéri alkotások: 1995 Hévíz, Templom - Két templomi zászló - Jézus, Mária (selyem, gyapjú, gobelin). 1997 Hévíz, Templom - Oltárkép - Mária és Magdolna (vászon, olaj). 2006 Szombathely, Szt. Márton Templom - Szt. Márton születése, oltárterítő (pamut, gyapjú, gobelin). 2015 Szombathely, Szt. Márton Templom - Szt. Márton miseruha.